Chicken Satay először…
2009 március 29. | Szerző: una
A szobák elfoglalása után aludtunk egy picit, de szigoróan csak pár órát, majd felfedezőútra indultunk a környéken. Az első néhány percben rájöttünk, hogy sikerült Kuta Beach legeslegközepére, a nagybetűs központba költöznünk. Ami persze nem azt jelentette, hogy a fehér homokos, vadítóan gyönyörű tengerpart messzebb lett volna 3 percnél!! A szállodát körbevették az árusok, éttermek, masszázsszalonok, utazásértékesítők és további szállodák. Igazi klasszikus turista központ. Meglepő felfedezés volt, hogy Indonézia északi csücskéhez képest itt sokkal kevesebb volt a bigott muszlim és a fejkendős nő; a boltok, bárok és minden sokkal-sokkal később zárt, mint Jáván és megszámlálhatatlan sok ausztrál szörfös mászkált minenfelé. Kuta Beach tényleg igazi, ízig-vérig turistahely! Ennek ellenére persze élveztünk minden ott töltött pillanatot!
Estefelé járt már bőven, mire K engedélyezte a vacsorát. Ő egész úton alig evett, egyrészt nem szereti az ázsiai kaját, másrészt meg sajnálta a hosszú vacsoráktól az időt 🙂 Hosszas nézelődés után a “piac” mellett szavaztunk. Egy hatalmas u alakú téren különféle sütögetők sorakoztak fel – frissen fogták, sütötték a halakat, rákokat (micsoda rákokat!! kár, hogy alig eszem meg valamit, ami a tengerből jött…), de volt ott csirke, marha, disznó – ki-ki választhatott kedvére és vallására való tekintettel. Mellettük sorakoztak a gyümölcsösök, hatalmas, ínycsiklandó ananászokkal, papayákkal, banánnal, dinnyével, zsenge kókuszdiókkal…a levegő tele volt egzotikus illatokkal, a roston sülő húsok jellegzetes illatával, mogyoróval, chillivel…hmmm….
….de hiába a csodás illatok, ha szörnyű válogatós lévén alig eszem meg valamit! Nos, ebben az elkeseredett pillanatban találkoztam az isteni Chicken Satay-jal, ami olyan rablóhús jellegű csirkenyárs, csípős-sós mogyoró öntettel, igény szerint párolt rizssel (a többiek szerint annyira snassz étel, hogy receptje sincs, pedig van, már utána is néztem a neten!!). Szerelem lett első ránázásre, első kóstolásra, mely a nyaralás végéig elkísért! Leszámítva két mexikói vacsorát (lsd később), talán egyszer ettem kicsit mást, marhás satay-t :))
De ugyanezen a piacon ettünk először bébi kókuszdiót is! Komoly várakozás előzte meg, nagy remények, de a benne lévő folyadék – főleg ha nem hideg eléggé – annyira jellegtelen, semmilyen, hogy még egy üveg hideg ásványvíz is jobban esett volna. De a belseje, a zsenge kókuszhús, az megint valami mennyei manna!! Evőkanállal lehet kanalazni a héj belsejéről, kb fél centis rétegben…hmmmm…
P bizonyult a kísérleti egérnek, ami az evést illeti. Ő tényleg mindent megkóstolt, lehetett bármennyire, csúnya, büdös vagy bizarr. Evett óriási rákokat, halakat, mindenféle édességet, feketét, fehéret, zöldet, püspöklilát. Gyakran kínált minket is, de egyik “csemegéje” rosszabb volt, mint a másik – főleg az édességekkel nyúlt mellé :))
K gyümölcsöket evett, nála a papaya vitt mindent, akár szeletelve, akár turmixolva, mindegy volt. És mivel hatalmas adagokat adtak nevetséges összegekért, így gyakorlatilag egész nap gyümölcskoktélozhatott 🙂
Nusa Dua kaland
2009 március 28. | Szerző: una
Tádááám, egyszer mégis csak reggel lett, eljött a gépre szállás pillanata, sőt a landolásé is és máris Balin vagyunk, az Istenek Szigetén! A változatosság kedvéért most a szálloda halljában ülünk és várunk. Ez volt a máodik és egyben az utolsó olyan szállás, amit lefoglaltunk, biztos ami tuti alapon, erre tessék, hol van várakozás, fennakadás, problémázás?? Na hol? Időközben megérkezett egy komplett busznyi kínai, őket érdekes módon már sikerült elszállásolni… mi ez a hátrányos megkülönböztetés, kérem szépen!?
Csak hogy teljen az idő, K-val elindultunk bank automatát szerezni, hogy végre-valahára helyi pénzhez jussunk. (Ti. egész eddigi tartózkodásunkat “körbetartozással” rendeztük: én fizettem G-nak dollárban, amiből ő rúpiában adott vissza, K tartozott G-nek valamilyen pénznemben, Borneón én fizettem szinte mindenhol ringittel, amihez szintén dollár ellenében jutottam, de ha P nem lett volna ott, senki nem tudott volna visszajönni Indonéziába, mert nem volt semmi rúpiánk egy hét Malajzia után…) Alig tettünk meg 20 métert, máris ránkakadt egy helyi pasi, prospektussal, szórólappal, miegymással a kezében. Szállodát ajánlott, játékot, nyereményt, megmindent. S bár mi csak egy automatát szerettünk volna, 5 perccel később már egy taxiban ültünk útban valahova. A többieknek fogalma nem volt róla hová tűntünk, meg hogy egyáltalán eltűntük…
Titkon felkészültem a legrosszabbra és szidtam magunkat, amiért egyáltalán szóbaálltunk ezzel a fazonnal, amikor egyszer csak megálltunk egy csilli-villi szálloda előtt. Woow. Kipattant az ajtó és valami helyi erő már jött is értünk, hogy szálloda így meg úgy, szép, meg csendes, akarjuk-e. Gyorsan elénk tolták a nyomtatványt, tele kérdésekkel, ám hamar lelohasztottuk a lelkesedésüket, ugyanis kiderült, hogy cseppent sem vagyunk férjezett, gyermekes család, akik Balin szeretnének üdülési jogot vásárolni az amúgy tényleg nagyon szép szállodában…
Abban a pillanatban újra belém hasított a félelem, hogy OK, hogy ezeket most kikosaraztuk, potyára hoztak minket ide, ki tudja honnan, de ezek után mi lesz most velünk? Hogy kerülünk vissza oda, ahonnan elrángattak, hiszen annak a helynek sem tudjuk a nevét!? De láss csodát, a bali nép páratlan kedvessége újra meghökkentett, ugyanis gond nélkül hívtak egy újabb autót, beültettek, integettek és mindent kifizettek. Plusz még egy kuponfüzetet is adtak, egy ajándék pólóval. 20 percnyi autókázás után pedig pontosan ott raktak ki minket, ahol felszedtek!!
Miután körbeutaztuk a sziget nyugati csücskét, előadást hallgattunk a szállodáról, visszajöttünk, pénzt szereztünk a bankból, visszatértünk a saját szállodánkba – a többiek még mindig a lobbyban ültek és várták a szobát…. szerencsére abban a pillanatban, hogy beléptünk, jött az ember és magához szólította az elgyötört fehér csapatot…
Ember tervez, az indonéz repülő-Isten pedig végez – avagy a jakartai csövezés
2009 március 28. | Szerző: una
Nos hát igen, mi is szépen elterveztük, hogy azt az alig 6 órát, ami a két gépünk indulása között van majd jól eltöltjük Jakarta valamelyik városszéli szórakozóhelyén, miután a csomagokat leadtuk a továbbindulási, belföldi terminálban. Minden simán is ment egy ideig: gépről le, kisbuszra fel, másik terminálra át…
…csakhogy ott éppen az orrunk előtt zárták be a terminált éjszakára, gondolván, hogy éjjel úgysem utazik senki, akinek meg reggel indul a gépe, az nem ül ki éjszakára a repülőtérre… szóval ránk csúnyán nem gondoltak, s így kinnrekedtünk a repülőtér előtt, a semmi közepén. A város 100 km-nyire, taxi sehol, különben is annyi csomagunk volt, hogy két taxiba is alig fértünk volna be (Air Asia azóta is dörzsöli a markát, mert annyi túlsúly-pénzt még senki nem fizetett nekik, mint a G-M-P trió :))
Szóval ott álltunk a semmi közepén, 50 fokban, éjjel, egy korty víz nélkül szomjasan, éhesen, mint valami ert sereg, várva a szebb jövőre…
Ezt a szuper képet a beázott fényképezőmmel csináltam…senki nem volt olyan mókás kedvében (mint én), hogy odaadta volna a sajátját egy jobb minőségű “csövezős kép” reményében… Hát barátok az ilyenek!?? ;)))
Megsirat a természet :))
2009 március 28. | Szerző: una
Azok után, hogy egész nap nyoma sem volt esőnek, nem sikerült szárazon búcsút vennünk Borneótól. Ahogy elindultunk a repülőtérre bepótolta a természet a dolgot, újra szakadt az égből az éltető meleg maláj eső… így esett, hogy megsiratott minket a sarawaki táj :))
Fura fruits
2009 március 28. | Szerző: una
A skanzen és a táncshow után még egy belváros-körre indultunk – beszerezni az utolsó macskákat ;)) és elküldeni a képeslapokat. G és M vettek még egy halom beazonosíthatatlan gyümölcsöt – az egyik biztosan durian volt a szagáról ítélve, a másik meg mintha nektarin lett volna, de persze nem…
Borneo Dance Synopsis
2009 március 28. | Szerző: una
Ahogy végeztünk a házakkal, máris sietnünk kellett, hogy időben odaérjünk a tradícionális borneói tánc show-ra. A borneói emberek vidámak, szeretnek zenélni, táncolni, mindennapi törtéseiket is gyakran jelenítik meg táncban:
Ngajat Lesong: iban harci tánc és erődemonstráció
Ngajat Pahlawan: szintén iban eredtű köszöntő tánc, ezzel fogadták a falubeliek a hazatérő győztes harcosokat
Rajang Be’uh: bidayuh szüreti tánc
Tolak Bala: szüretet megelőző bidayuh tánc, könyörgés az istenekhez bőséges termésért és védelemért
Langgi Julang: rituális biduyah választási tánc
Datun Julud: tradicionális köszöntő tánc, amit az Orong Ulu szüzek adtak elő az érkező vendégeknek
Kanjet Ngeleput: vadásztánc
Tarian Menyak: Melanau mindennapokról szóló tánc, melyben megelevenednek a Sago pálma feldolgozás mozzanatai is :)))
Alu-alu: haláltánc a rokonok, vendégek szórakoztatására
Sarawak Cultural Village
2009 március 28. | Szerző: una
Az utolsó maláj napra kulturprogramot terveztem. Eredeti leosztás szerint G vállalta Balit mindenestől, én meg Malajziát. Mivel ez utóbbira jóval kevesebb időnk jutott, így igyekeztem lehetőség szerint a legtöbb érdekes programot belesűríteni.
A skanzenszerű falu az egyes borneói népcsoportokat, azok építkezési jellegzetességeit mutatja be:
Bidayuh: a népcsoport hajdanán fejvadászattal foglaltoskodott az északi, északnyugati hegyekben, jellemzően “hosszúházakban” éltek, de előfordul néhány kerek, sátor-forma épület is
az Ibanok is hosszúházakban laktak, ám ők főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Házaik “mobilak” voltak, ha a jobb termés érdekében költözni kellett, szétszedték, majd feljebb a folyó mentén újra felépítették. A házak egy közös fedél alá épültek, közös helyiségekkel, illetve különálló kis lakásokkal.
a Penan nomád népcsoport a dzsungel mélyén élt, házaikat hetekre-hónapokra építették csak, egy-egy tisztás és Sago pálma liget közelében. A penanok jellegzetes fegyvere a blowpipe (fúvócső!?), ami jóval hosszabb, mint gondoltam 🙂
az Orang Ulu törzs a Kelait folyó középső és felső szakaszán élt. Híresek a kardkészítési technikájukról, mégis főként mezőgazdasággal, rizstermesztéssel foglalkoztak. Mivel nem kellett folyamatosan új termőföld után nézniük, házaikat erős fából, hosszú időre tervezték és építették.
a Melanau csoport a tengerpartra, magasba nyúló oszlopokra építette házait. Rizs helyett főként a Sago palma termését fogyasztották; számos elkészítési módot ismertek.
a térség építészetét jelentős mértékben befolyásolták a malájok és a kínaiak, a faluban így az ő házaikat is megfigyelhettük.
Kuching éjjel
2009 március 28. | Szerző: una
Szeretem a nyáresti sétákat, ilyenkor a világból ki tudnék menni, közben beszélgetni, itt-ott megállni, nézelődni, leülni egy kőre… az élményt csak tovább fokozza, ha erre a sétára a februári hőségben kerül sor, a világ egy távoli csücskén :)))
Naplopás Kuchingban
2009 március 28. | Szerző: una
A nap hátralévő részét nézelődéssel, váráslással töltöttük. Minthogy Kuching a macskák városa – legalábbis erről tanuskodik számos szobor (embernagyságú macskákkal), emlékű és felirat – tanlán nem meglepő, hogy a fellelhető szuvenírek nagy része különféle macskaábrázolás: volt single macska több színben és méretben, de a legütősebb a “macska kanapén” című kompozíció. Egy macska a kanapén, két macska, öt macska, sok macska a kanapén. Amennyit akarsz, annyi macska a kanapén. Brutális :))
Szerencsére volt jó sok hűtőmágnes is, meg kulcstartó tradicionális sarawaki fejvadász pajzssal – vettem is belőlük bőven az itthonmaradottaknak. Magamat is megleptem egy kókuszdióból készült táskával. K ugyan próbált lebeszélni róla, mert szerinte úgysem fogom sosem használni, de ezúttal nem járt sikerrel. Meg aztán ő is vásárolt, ülő macskát, szóval igazán nem lehet egy szava sem! :))
Jártunk a kuchingi chinatownban is – kezdem azt hinni, hogy ázsiának nincs is olyan szeglete, ahol ne élnének kínaiak jelentős számban….
… és jártunk a posa épületénél, ami simán elment volna múzeumnak vagy valami követségi épületnek is!!
Arak Attack
2009 március 29. | Szerző: una
Vacsora után egy táncos-zenés szórakozóhelyre tévedtünk, ahol helyi lányok, asszonyok énekeltek – méghozzá nagyon jól – európai slágereket. P megint csak nem bírt magával, így kipróbálta az arak nevezetű helyi alkoholfajtát, amit – ki gondolná – rizsből árolnak le. A koktélt, amit rendelt Arak Attack -nak keresztelték …. az arckifejezéséből ítélve, amit az első korty után vágott, egészen találóan :))
Viszonlag sokáig maradtunk a kellemes helyen, többek között a jó zene és a jó italok hatására (bár csak P ihatott, mi még mindig szedtük a malária elleni gyógyszert…), na meg mert a Balin töltött első napnuk megkoronázásaként elkezdett ömleni a jól ismert trópusi eső…
Oldal ajánlása emailben
X