Úton, útfélen…
2010 január 21. | Szerző: una
Kicsekkolunk, bepakolunk, elindulunk. A táj az északi országrészek felé haladva szép, sok tíz-száz kilométeren át füves, fás, dimbes-dombos zöldség:
Aztán egyszer csak megállunk, nagyjából a semmi közepén, egy parkolóban és Gift kiadja a vezényszót: Food preparation!! És a gondosan, ellentmondást nem tűrőn alegységekre bontott csoport aznapi élelemfelelős egysége szorgos aprításba, szeletelésbe kezd….előkerülnek a tábori edények, ládákból a zöldségek, felvágott és sajt a hűtőből és 5 perc alatt kész az on-the-way ebéd: sonkás szendvics vegyes salátával, dinnye és nosztalgia narancsszörp.
Külön említést érdemel továbbá a szakszerű, három fázisú tábori mosogatórendszer: a Dishwashing! felkiáltásra újabb tagok válnak ki a csapatból és kezdenek dörzsölésbe, öblítésbe, fertőtlenítésbe, majd pedig alapos szárításba…
Ismerkedés, éjszakai sírva-röhögés
2010 január 21. | Szerző: una
Délután találkoztunk először leendő csapattársainkkal: 5 ausztrál, két holland nővér, egy norvég testvérpár, egy bolondos-magányos német leány és mi. Meg persze a “személyzet”: Manda a (mókusőrs)vezető, Muno a sofőr és Gift a szakács.
Este közös vacsi, aztán hamar takarodó – mindenki szeretne még egy nagyot aludni az indulás előtt. Mindenki, kivéve minket 🙂 Amikor ezt a naplóbejegyzést írom a kis csíkosba, hajnali fél 2 van. Most fejeztük be az utolsó Scrable fordulót, illetve a folyamatos röhögést. Az a jó az angol nyelvű játékban, hogy a legmélyebb reménytelenség közepette kezdi a magyar ember agya kitalálni a legjobb és legkézenfekvőbb szavakat. BK kérésére e helyt is örökül hagyom a még meghatározatlan szófajú tutusz szócskát, K találmányát, illetve azt a teljes, értelmes magyar mondatot, amit a rendelkezésre álló 7 betűből nekem sikerült kirakni: QLGURIT (értsd – kurvára elgurít ~ ti. nagyon messzire :)) …
A hajnali fényár váratlanul érint: fél 6 és teljes díszkivilágítás, a nap nem hogy az ember hasára süt, de ropogósra is égeti. Mondjuk hasonlóan korán és hirtelen köszönt be a totális sötétség estefelé is – egyik pillanatban még kint lófrálsz az utcán, a világosban, a másikban meg már a sötétben botorkálsz visszafelé….TIA, azaz this is Africa!
A licsis víz emlékére :)
2010 január 20. | Szerző: una
Hatalmas külvárosi pláza, szinte minden igényt kielégít (polifoam csak nagyon drága van :)) Viszont szereztünk bankot, s így piculát is, tölthető elemeket, fényképeket a zimbabwei vízumhoz, továbbá áramátalakítót – a Dél-Afrikai köztársaság ugyanis totálisan különc, még a hóbortos angolokkal sem közösködik, ha dugaljról van szó, nekik saját kell, egyedi. És vettünk innivalót, ízesített vizeket 🙂 A citromos finom, hamar le is csúszik a másfél liter, a lila üveges licsis viszont gyötrelmes, kizárólag szomjanhalás ellen jöhet szóba.
Valószínűleg csak mi magunk tudjuk átérezni a licsis történet valós súlyát, mert mi éreztük még napokig a tisztára mosott kulacsból vissza-visszaköszönni a felejthetetlen zamatot 🙂
Az első igazi afrikai napunk
2010 január 20. | Szerző: una
Backpacker’s Ritz
2010 január 20. | Szerző: una
Amikor a johannesburgi szállást választottuk, nagyjából úgy esett a hátizsákos Ritzre a választásunk, hogy meg sem néztük hová is megyünk… 🙂
A zsilipes rendszerű bejáraton túl, a pult mögött egy tipikus jamaikai rasztapaszta arc fogad minket széles-szíves gesztusokkal. Jeahmúúmeeen. Kicsit furcsa a hely… de egy gyors zuhany és már alszunk is. Hálózsákban! Pedig tisztának tűnik az ágynemű, csak előre kezdünk hozzá-alkalmazkodni a ránk váró megpróbáltatásokhoz, izé… a túrához 🙂
Légyszi, valaki erősítsen meg, hogy a camp az nem ugyanaz, mint a tent…Biztosan nem sátorozni fogunk, érzem, hiszem…muszáj 🙂
I am flying…
2010 január 20. | Szerző: una
… A nagy repülőút sem sokkal jobb: hosszú, unalmas, nem tudtunk egymás mellé 
ülni, ráadásul fényes nappal utazunk (így aludni is alig lehet, még nekem sem nagyon megy…bár az alábbi kép nem épp erről tanúskodik, köszi BK ;)), alig telik az idő…
A kaja viszont külön fejezetet érdemel, egyszerűen isteni! Spenótos tészta, saláta és süti, csokis creme brulee 🙂 a legjobb, amit valaha is felszolgáltak repülős pályafutásom során!
Hosszas kínlódás után végre megérkezünk Johannesburg óriási repterére. Tényleg hatalmasnak tűnik, főleg, hogy embert elvétve lehet látni. Este 10 óra és alig kóvályog valaki az épületben, még a vámnál sincs hivatalnok, mehetünk simán, isten hírével. Hasonló a helyzet a pénzváltóknál is – mind bezárt, csupa lehúzott redőny, így a pénzváltási kísérletünk elsőre kudarcba fullad…A meeting point szerencsére nem ilyen kihalt, minket is vár a kis tábla, meg egy vigyorgó fekete arc.
Készülj Jo’burg, megjöttünk!
Ooo Afrika…
2010 január 20. | Szerző: una
Az út Amszterdamig pocsék, egyre rosszabbul bírom a repülést…(Öregszem!?) Megérkezés, rohanás a mozgófolyosón, felszállás, még üdítőt venni sincs idő, de legalább megvan a joburgi gép! Most már “csak” 10 óra és megérkeztünk!
Egyszer majd ezt is folytatom…
2009 október 11. | Szerző: una
tudom, tudom…egyszer tényleg mindent befejezek, mert így nem az igazi…:S
Sousse, Monastir
2009 október 10. | Szerző: una
A visszaérkezést követő nap lelkes készülődéssel telt, vártuk a fiúkat, idegenvezetőinket a hátralévő napokra. Ez nagyjából egész napos programot szolgáltatott a “közbejött események miatt”… de délután végre, valahára megérkeztek. Gyors welcome kávé, egymásra mosolygás majd vacsora után folytatás…
Érkezés után átvágtunk a helyi hangulatos bazársoron….
Az útikönyv és a srácok ajánlásai alapján megnéztük a Ribat-ot, az észak-afrikai part legrégebbi erődjét,
…innentől kezdve már kevéssé volt érdekes a hely, így továbbálltunk s csak néhány perccel késtük le a zárórát a Bourghiba Mauzóleumnál…
A mauzóleum után még lesétáltunk az öbölhöz, beszélgettünk, mandula-grillázst ettünk, megnéztük a naplementét majd ahogy jöttünk, ugyanolyan hétköznapi-kalandos úton-módon visszatértünk Suosse-ba.
Még mindig úton…
2010 január 21. | Szerző: una
Bakos tesók Hazyview és Nelspruit közt félúton…
Oldal ajánlása emailben
X