Night encounter – not for the faint-hearted :)
2010 február 16. | Szerző: una
Egy millió emberből nagyjából tíz lát
életében oroszlánt vadászni. A “bekerülési esély” jól javítható a Night
Encounter alkalmával, ahol közvetlen közelről nézhetjük, amint a park
3-4. generációs oroszlánjai becserkészik a vadat, s ha a szerencse
nekik kedvez, leterítik… ehhez persze gyomor is kell, meg nem kevés
bátorság!
lehetne őket visszavontatni! így aztán a park gondozói a megfelelő
pillanatban (ölés után, de még evés előtt) kipattannak az autóból,
elzavarják az oroszlánokat a tetem mellől, bepakolják az autóba és
nyomás!! Az oroszlánok meg persze utánuk! Az utas eközben az autóban
ücsörög, lába előtt egy véres, vergődő gazellával (zebrával, kuduval,
impalával, mikor mi akad horogra), háta mögött meg egy csapat
kiéhezett, felbosszantott oroszlánnal. Igazi versenyfutás az életért
:)) Szóval, kinek van kedve egy kis éjszakai vadászathoz??
Őszintén szólva nekünk nem volt…merszünk. Inkább a táborból
hallgattuk az éjszaka hangjait, az irtózatos oroszlánbőgést. Az
embernek komolyan a hideg futkos a hátán a hangtól!! És hiába tudja,
hogy messze vannak, felügyelet alatt, hiába a kerítés, nagyon
félelmetes! Félelmetesen gyönyörű, hogy ilyet hallhat, láthat, átélhet
az ember!!
A következő képeket a “nem nyúlszívűektől” szereztem, nekik volt bátorságuk elmenni a vadászatra:
Szolid hajókázás ;))
2010 február 16. | Szerző: una
Oroszlánozás és vadles után még egy hajókázás volt a csomagban. Két hideg (fázós!!) éjszaka után nappal is elég hüvöske volt, így valamennyi ruhánkat magunkra húztuk indulás előtt. Nem így a program további résztvevői, szegény borsószem kisasszony majd’ megfagyott! :))
A víz tele volt furcsa, kiszáradt fákkal. Nem tudni hogy kerültek oda, de fixen álltak a helyükön…
…a fákon pedig rengeteg madár!!
Tó vagy folyó, esetleg víztározó!? Még a google map sem tudja… az biztos, hogy a végén volt egy ronda, épített “vízesés”
Még fázni is kényes :))
Mire visszaértünk, már esteledett is
Oroszlán séta 2.
2010 február 13. | Szerző: una
Hajnalban keltünk, hogy időben érkezzünk a sétára, ám legnagyobb
bánatunkra esett az eső. Ismét. Érkezésünk óta nem ez volt az első
eset, hogy előkerültek az esőkabátok! Igaz az is – kellemetlen –
meglepetésként ért, hogy az elmúlt két éjszaka fáztunk, nyáron,
Afrikában!!
Ezúttal a már majdnem felnőtt kölykökkel indultunk sétára, ráadásul a harmadik napon, etetés előtt, így aztán a tinik nagyon élénkek és játékosak voltak. Egyszer csak megálltak egy fánál, ami a kedvencük lehetett és rágni, tépni kezdték a kérget. Aztán csodák-csodájára, mászni kezdtek felfelé a megtépázott törzsön! Méghogy az oroszlánok nem másznak fára!!
Vége a játéknak, gyere keressünk valami kaját!
Széllel szemben, óvatosan megközelíteni…
….lesben állni, várni a megfelelő pillanatot…
…közelebb osonni…
becserkészni…így kell vadászni! Végül aztán a tinik csak elbénázták a dolgot, korgó gyomorral folytathatták a sétát.
Mosolyogj!! :))
Autós állatságok
2010 február 13. | Szerző: una
Elefántozás után 4WD vadlesre szólított a program, s végre-valahára láttunk zsiráfot is!
Little zebra…ha erre a szóra gondolok, egyrészt vicces, mert a holland csajok így nevezték el a magányos német lányt, másrészt meg szomorú, mert…majd elmesélem 😉
Elefántozás
2010 február 13. | Szerző: una
Régi vágyam volt, hogy felülhessek egy ormányos hátára, így az én csomagomba a tréning és bemutató mellé egy 90 perces elephant ride is bekerült! K és BK ez idő alatt lovas szafarira ment – állítólag olyan közel tudtak kerülni az állatokhoz, hogy majdnem meg tudták érinteni őket!! Na de ne szaladjunk annyira előre, előbb mindannyian elmentünk az ormányos bemutatóra:
Jelenleg 4 elefánt él a parkban, 3 lány és egy fiatal hím – ők szolgáltatták a műsort egy tarisznyányi kukoricáért cserébe. Angol vezényszavakra, jelentősebb ösztökélés nélkül hajtották végre a műveleteket: lábat emeltek, leültek, felálltak, lefeküdtek, körbe forogtak, féltérdre ereszkedtek és fociztak!!
A tréner bal kezében lévő bot az egyetlen eszköz, amit kiképzés és bemutató során használnak. Az afrikai elefántok így nem kényszerből és fenyítések hatására parádéznak, mint az ázsiai társaik, hanem jóformán saját kényük-kedve szerint, na meg persze jutalomért cserébe :))
Elefánt foci (illetve loading station a jobb oldalon, ennek segítségével lehet könnyedén felpattanni a hátukra: az ember felsétál a lépcsőkön és simán ráül az alant várakozó ormányosra. A szerkezet nélkül jóval nehezebb ugyanez a művelet – lásd pár képpel lejjebb 🙂
OK, ráülhetsz a térdemre, csak add már ide azt a kukoricát!!
Elefántra mászni vicces, de cseppet sem könnyű hadművelet. Főleg, ha az ember lába nem ér a hónaljáig. Ez esetben ugyanis a fél lábbal a bakot tartó fiatalemberre kell nehezedni, miközben a másikkal elkeseredett harcot kell vívni a feljutásért. Legrosszabb esetben pedig az elefánt türelmetlenné válik és elkezd felállni…
De odafenn már tényleg jó! Leszámítva, hogy az ormányos bőre vastag és durva, továbbá tele van ujjnyi hosszú, vastag szőrökkel, amik nagyon szúrnak…
Ez már az elefántogolás (vagy mi) – amit nem egészen így képzeltem: minden jászágon hárman ülnek, a vezető és két utas. Középen agyonnyomnak, hátulról meg csúszol. Hol előre, hol meg hátra…
Séta az oroszlánokkal 1.
2010 február 13. | Szerző: una
A bemutatkozó foglalkozás után alig vártuk, hogy sétára indulhassunk ezekkel a gyönyörű cicákkal! Persze fogalmunk sem volt róla, hogy mennyire mehetünk majd a közelükbe, vagy hogy fognak majd viselkedni…ööö hogy fogunk mi viselkedni 🙂
A sétát megelőzően safety információkat hallhattunk: a kölyök oroszlán akármilyen édes is, mégiscsak veszélyes vadállat. Bármiféle bajt megelőzendő mindig az oroszlán mögött haladjunk, a mi árnyékunk vetődjön rájuk. Hátulról, a farkuk felől közelítve leguggolhatunk hozzájuk, szemből sosem és mindig legyünk biztosak abban, hogy nincs másik oroszlán a hátunk mögött. A játékos kisdedek ugyanis könnyen játéknak, játszótársnak tekinthetnek minket, márpedig ki szeretne egy 60 kilós izmos, félelmetes fogakkal és karmokkal felszerelt plüsscicával játszani oly módon, hogy az hátulról, nekifutásból ráugrik a hátára…!? Ajánlott továbbá elkerülni a füleket és a cicapofit, az ugyanis a mamának fenntartott terület, bárki más nem simogathat ott! Kaptunk továbbá egy-egy botot, játékszernek, aztán indulás!
A programon 3 ifjú oroszlán vett részt: két lány és egy fiú, mindannyian 12 hónaposak. Ebben a korban a cicusok három naponta kapnak enni, s mivel aznap pont etetés volt, annnnyira lusták voltak, hogy eleinte mozdulni is alig akartak!
Jól megpakolt oroszlánbendő 🙂 Jól látszanak a gyermekkori pöttyök
Ez az! Én becsukom a szememet, te meg vakargasd a pocakomat, jó!?
Azt említettem már, hogy az oroszlánokra izgatólag hat a piros szín? Mármint hogy szívesen eljátszadoznának mindennel, ami piros…feltéve ha nincsenek épp degeszre tömve jóféle antilophússal…
Még egy kicsit, légyszi!!
Antelope Park, Gweu
2010 február 13. | Szerző: una
You have not been to Zimbabwe until you have visited the Victoria Falls… and the Antelope Park!!
A parkban nagy szabású oroszlán-megmentő program működik. Első körben az ország (és a szomszédos országok) különböző részeiből “begyűjtik” a tenyészállatokat. Az ő kölykeik emberek között, mesterséges környezetben nőnek fel, védve minden veszélyétől (így biztosított a nagyobb egyedszám). A harmadik generációs kölyköket aztán elkezdik visszaszoktatni a vadonba: a park hatalmas területén megtanulnak élelmet keresni, vadászni, hogy aztán az utolsó fázisban születendő kis oroszlánok már valóban életképesek legyenek, s ki tudják őket engedni a valódi életbe, az eredeti élőhelyükre.
A program nagy kockázata, hogy az ember közelében felnövő oroszlánok szelídebbek lesznek a szabadon élő társaiknál, védtelenebbek, sőt a közbülső generációk számára még az élelemszerzés is nehézségeket okozna. így különös figyelmet kell fordítani az utolsó szakaszban arra, hogy az oroszlán-ember kontaktus minimális legyen…
A hímek közelében megértettük mi is az az oroszlánszag…
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a tenyészállatok igazi vadállatok, mint a következő kis szösszenet: a foglalkozásra a csoporttal tartott egy kislány is, aki időközben elszaladt WCre. Mikor visszafelé közeledett, a nőstények furcsán kezdtek viselkedni… lelapultak, idegesen hátracsapták a fülüket. Egy ideig nem is értettük miért… aztán amikor a kislány kellő közelségbe ért hozzánk, hozzájuk, hirtelen nekitámadtak a kerítésnek. Persze senkinek nem esett baja, de félelmetes látvány volt élőben látni a híres vadászösztönt!
Január 4., Masvingotól Gweruig
2010 február 9. | Szerző: una
Az előző bejegyzéshez annyi még mindenképp hozzátartozik, hogy a történelemmel sűrűn átitatott, festői szépségű Symbaoe-ban volt az egész út legpocsékabb szállása! Tenyérnyi bogarak másztak a fürdő falán, ha az ember nem vigyázott, simán felborították! Brrrr…..Aztán az alvás is elég kalandosra sikeredett – túl közel kerültünk Steve-hez, aki olyan nagyon hangosan horkol, hogy csoda, hogy saját magát nem ébreszti fel 🙂
Gweru egy kedves kisváros a zimbabwei középföldön. Rövid kitérőt tettünk itt feltölteni a (sör)készleteket, majd irány az Antelope Park!
Hangyanénik – akár csak a névrokonok, ők is hatalmas terheket cipelnek a fejükön, látszólag minden nehézség nélkül. Az elől haladó például legalább 10 zacskó cukorral igyekszik hazafelé…
Pipereosztály – csak szappan van, de az kétféle színben és személyre szabható méretben…
Messinától Masvingoig: Ruins of Great Zimbabwe
2010 február 9. | Szerző: una
…hosszú az út, s közben sok csodát lát az ember 🙂
Megálltunk például a híres zimbabwei romoknál, amelyet a helyiek az ősi naaagy afrikai civilizáció ékes példájának és bizonyítékának tekintenek. A habarcs nélkül, szikla-téglákból épített masszív bástya az egyiptomi piramisok után a második legnagyobb kőépítmény az afrikai kontinensen. A falak helyenként elérik a 10 méteres magasságot és a 1,5 méteres szélességet. Közöttük keskeny lépcsők, zegzugos járatok vezetnek a belső térbe, a szentélyekhez és a furcsa, kúp alakú toronyhoz.
A középkorú, kedves és igen beszédes idegenvezetőnk hosszasan ecsetelte az építmény csodáit, mesélt a titokzatos zsírkő madarakról, ősi vallási rítusokról és szertartásokról, a mindennapi életről, miközben csak úgy szedte a lábát, felfelé a lépcsőkön. Engem azért helyenként el-elkapott a magasságfóbiám, mikor lenéztem a mélybe…
Matobo Nemzeti Park, Bulawayo
2010 február 18. | Szerző: una
Bulawayo Zimbabwe második legnagyobb városa, áthatja a történelem, meg a valaha volt gazdagság emléke: csudaszép viktoriánus (vagy koloniális, K segíííts, ebben te vagy jó!) stílusú házak sorakoznak a széles utcákon, van itt tőzsde, múzeum, galéria.
A város szélén, Christine-nél táboroztunk le, s máris indultunk a “közeli” Matobo Nemzeti Parkba, mely az UNESCO világörökség része, s a kihalófélben lévő fehér és fekete orrszarvúk utolsó menedéke. A park területén emelkedő Matobo hegység a föld legősibb helyeinek egyike: tudósok szerint ezen a vidéken egyenesedett fel az előember, s lépett előre az evolúció rögös útján. Egész Afrikában itt található a legtöbb barlangrajz, vadászó emberekről, állatokról, a sokezer éves múlt mindennapjairól. A kopasz fejek birodalmának is nevezett sziklaegyüttes ad otthont Cecil Rhodes, az egykori elnök földi maradványainak is.
Na de vissza az orrszarvúakhoz! Az olasz származású, ízig-vérig szenvedélyes vadász, Andy vezetett minket a fél napos program során. Ha azt hittük, az elmúlt napokban tanultunk valamit az állatokról, most rádöbbenhettünk, mekkorát tévedtünk! Alig pár perces autókázás után Andy puskát ragadott és kirendelt minket az autóból – onnan ugyanis nem lehet nyomot olvasni, állatot becserkészni, vadat lesni! Lépésről lépésre haladtunk, megálltunk minden apróságnál, jelnél, ami arra kószáló állatról tanúskodhatott. Átlagos földi halandóként simán elmasíroztunk volna mellettük, de Andy szeme vetekedett a híres afrikai vadászregények nyomolvasó busmanjainak éles látásával! Minden patanyomnál megállt, megnézte a mélységét, a perem szélét és beszámolt. Olyan információkat olvasott ki egyetlen elmosódott homokkupacból, hogy az ember álla leesett!!
2 napja erre járt egy antilop: itt a lábnyoma és ide is bogyózott…
Erre meg nagyon sietős volt valakinek, még a növényzet is megsérült a nagy vágtában! A zöldes-barnás foltok a száron legalábbis erről árulkodnak…
Szintén két napos nyom, de legalább orrszarvútól: idevizelt, majd továbbhaladtában belelépett – ezért olyan élesek a patanyom peremszélei. Logikus és világos!
Tűző napon megszáradt zsiráfkaka 🙂
Itt bizony orrszarvú járt! Az agyarral csúnya sebeket ejtett a bokron
Megérkeztünk! Friss és illatos nyom jelzi az állatok közelségét 🙂
És tényleg! Alig pár lépésre haaaataaaalmas fehér orrszarvúk legelésztek a bozótban!!
Hátraarc – megérezték volna a szagunkat és támadás helyett visszavonulót fújtak??
Oldal ajánlása emailben
X