Elefántozás

2010 február 13. | Szerző: una |

 Régi vágyam volt, hogy felülhessek egy ormányos hátára, így az én csomagomba a tréning és bemutató mellé egy 90 perces elephant ride is bekerült! K és BK ez idő alatt lovas szafarira ment – állítólag olyan közel tudtak kerülni az állatokhoz, hogy majdnem meg tudták érinteni őket!! Na de ne szaladjunk annyira előre, előbb mindannyian elmentünk az ormányos bemutatóra:

Jelenleg 4 elefánt él a parkban, 3 lány és egy fiatal hím – ők szolgáltatták a műsort egy tarisznyányi kukoricáért cserébe. Angol vezényszavakra, jelentősebb ösztökélés nélkül hajtották végre a műveleteket: lábat emeltek, leültek, felálltak, lefeküdtek, körbe forogtak, féltérdre ereszkedtek és fociztak!!

A tréner bal kezében lévő bot az egyetlen eszköz, amit kiképzés és bemutató során használnak. Az afrikai elefántok így nem kényszerből és fenyítések hatására parádéznak, mint az ázsiai társaik, hanem jóformán saját kényük-kedve szerint, na meg persze jutalomért cserébe :))

Elefánt foci (illetve loading station a jobb oldalon, ennek segítségével lehet könnyedén felpattanni a hátukra: az ember felsétál a lépcsőkön és simán ráül az alant várakozó ormányosra. A szerkezet nélkül jóval nehezebb ugyanez a művelet – lásd pár képpel lejjebb 🙂

OK, ráülhetsz a térdemre, csak add már ide azt a kukoricát!!

Elefántra mászni vicces, de cseppet sem könnyű hadművelet. Főleg, ha az ember lába nem ér a hónaljáig. Ez esetben ugyanis a fél lábbal a bakot tartó fiatalemberre kell nehezedni, miközben a másikkal elkeseredett harcot kell vívni a feljutásért. Legrosszabb esetben pedig az elefánt türelmetlenné válik és elkezd felállni…

De odafenn már tényleg jó! Leszámítva, hogy az ormányos bőre vastag és durva, továbbá tele van ujjnyi hosszú, vastag szőrökkel, amik nagyon szúrnak…

Ez már az elefántogolás (vagy mi) – amit nem egészen így képzeltem: minden jászágon hárman ülnek, a vezető és két utas. Középen agyonnyomnak, hátulról meg csúszol. Hol előre, hol meg hátra…