21
2009 január 3. | Szerző: una
Tegnap tartottunk egy gyors megbeszélést, szétosztottuk a hátralévő feladatokat: G fog moszkitóhálót szerezni a nyugodt alváshoz, K hozza az esőkabátokat, én pedig beszerzem a malária elleni tablettákat, illetve lefoglalom a szállást Borneón.
Itthon aztán elkezdtem összeírni, hogy mire lesz még szükségem, saját felhasználásra (fogkrém, tusfürdő, fertőtlenítő kendő, Fenistil gél, egy napos kontaktlencse, stb.), illetve előkerestem a spéci listámat, ami tartalmazza a legfontosabb dolgokat, amik nélkül nincs utazás. Most már olyan hangosan ketyeg az óra, hogy alig tudok tőle aludni :))
Visszaszámlálás indul: 27
2008 december 28. | Szerző: una
Már kevesebb, mint egy hónap és útnak indulunk!! Addig is itt egy kis ízelítő:
Jön, jön, jön!!
2008 december 1. | Szerző: una
Hamarosan új részekkel folytatódik a kaland! Irány újra Ázsia!!
Végszó a görög álomhoz – Mamma Mia!
2008 november 2. | Szerző: una
Annyi minden van még a fejemben, M-ről és a családjáról, arról az igazi meleg családi légkörről, amit náluk láttam és éreztem, a harmóniáról, G-ről, aki a volosi kikötőben könnyeket csalt a meghatottságtól a szemembe, az ifjú D-ről, a görög félistenek evilági megtestesítőjéről, de mindez nem egy utazós blog lapjaira való.
Ha visszakanyarodok a blog első bejegyzéshez és az ott leírtak alapján akarom értékelni ezt az utat, akkor valóban ennek is megvolt a maga felfedezése (hogy Európa is tartogat csudás helyeket), kalandja (a repülőút Skiathosra, vagy amikor elakadt a kis autó a meredek, göröngyös hegyi úton, se előre, se hátra…), nehézsége (mert egy közös utazás során koncentráltan kapod a másik embert, kihozva a legrosszabb tulajdonságokat is) és vidám percei (G története a tojáslopó egérpárról). Tanultam újat a világról (hogy másként is lehet élni, és hogy talán pont a “B” terv az élhetőbb), volt dráma (ami majdnem tragédiába fulladt) és persze, szerelem ;))
És ha már az utazás apropóját a film adta, akkor beteszek abból is egy darabot. Egyszer talán végig is nézem, a sziget kedvéért :))
I’ll be back…
2008 november 2. | Szerző: una
A pár nap, amit a mesebeli szigeten töltöttünk egyrészt teljesen új élményekkel, képekkel, érzésekkel töltött fel, másrészt viszont a rengeteg utazásnak, tárgyalásnak köszönhetően teljesen ki is merített. Abban 100%-ig egyetértettünk Cs-vel, hogy még visszatérünk. Itthon már meg is beszéltem a családdal, hogy nyáron együtt (mint már rég nem) indulunk útnak, felfedezni, megnézni, megmutatni.
business pictures :))
2008 november 2. | Szerző: una
Látogatásunk céljának megfelelően, M vezetésével megnéztünk számos
házikót, szállodát, amit főként a görög turisták, illetve az angolok
szoktak igénybe venni, ugyanis az előzőekben leírtak ellenére azért
vannak, akik ismerik a szigetet, a helybéliek pedig egy egészséges
mértékig nyitottak a turizmusra. Például boldogan szerveznek esküvőket,
felejthetetlenné téve a pillanatot. Bár magam nem vagyok
házasulás-párti, azért ha egyszer mégis, akkor valami hasonló helyen
szeretném kimondani a boldogító igent:
Gondolatok a skopelosi emberekről
2008 november 2. | Szerző: una
Az agyonkorcsosodott, anyagias világban találtunk egy olyan helyet, ahol nem a pénz számít. A “mi világunkban” szocializálódott ember számára ez egyszerre megdöbbentő és roppant kellemes.
Skopleos sziget teljesen önellátó, az élet valamennyi elengedhetetlen kellékével bírnak: maguk nevelik a kecskéket, tejért, húsért, a saját paradicsomukat kínálják a sajthoz, amit saját termésű oliva bogyóval, saját sajtolású oliva olajjal ízesítenek. Ha kellően korán kelünk, az utcán megvásárolhatjuk a hajnalban frissen fogott halféléket. A kertekben és úton, útfélen úgy terem a bazsalikom, mint valami vadvirág, a dús olivaligeteken a kövér méhek olyan mézet készítenek, ami sűrűbb, sötétebb és ízletesebb mindennél, amit eddig kóstoltam. Sót párolnak a tengerből, mézédes bort készítenek a hegyoldalak zsőlőiben.
A legtöbb ház rendezett, sokat most is épp renoválnak. Ha valaki messziről néz a kis házakra, mindegyiknek vadonatúj teteje van, pedig maguk az épületek nem egy esetben több száz évesek. Az emberek jól élnek, vidámnak, elégedettnek látszanak. Szép számmal akad megdöbbentően szép ház, autó, rengeteg a motor, amik csak úgy szelik a szűk utcákat. Harácsolásnak nyoma sem látszik. Az embereknek általában van egy egyzserű foglalkozása – ki méhészkedik, ki az oliva bizniszben tevékenykedik, sok a halász, a pásztor, étterem vagy bolt tulajdonos és meglepően sok a magasan képzett, visszahúzódva alkotó művész és kutató – s mellette mindenki biokertészkedik, ókori leleteket gyűjt és rendszerez, renovál, épít.
Nem céljuk a turisták “odavonzása”, nem hirdetik agyon magukat, nem tolongnak a látogatók kegyeiért. Ugyanakkor nagyon barátságosak is persze. Cs érdeklődött, mert az isteni sziget annyira megfogta, hogy rögtön üzleti lehetőséget látott minden szegletben, de a kapott válasz sok esetben elutasító volt – csakúgy, mint a Beatles-es fiúk és a kis sziget esetében.
Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy a skopleosiak negatívak, távolságtartók vagy barátságtalanok volnának, gondoljunk kicsit másként bele az egészbe: akad a földön egy hely, ahol a lakók valamennyien kedves ismerősei egymásnak, sokszor rokoni szálakkal átszőve. Boldogan és elégedetten élik a mindennapjaikat, vigyázva egymásra, a közösre. Képzeljünk el egy olyan várost, ahol az értékeinket nyugodtan az autóban, a házban hagyhatjuk, bezáratlanul, akár éjszakára is, mert a többieknek eszébe sem jutna piszkálni, elvinni, ellopni azt. Egy olyan helyet, ahol kinn hagyhatod a forgalmas kikötőben a táskádat, akár egy hétre is, és a végén csak annyit tapasztalsz, hogy valaki berakta a fedett részbe, nehogy elázzon… Képzeljünk el egy olyan várost, ahol senki nem szemetel, ami tiszta, rendezett, barátságos…
És most képzeljük el, hogy ezt a helyet megrohamozzuk mi, magyarok, vagy a kedves orosz “testvéreink”, a gőgös kivagyiságtól nem látó németek, az ember arcába gátlás nélkül belefényképező kínaiak, a pöffeszkedő, hamburgerfaló amerikaiak… Ha mi magunk is a szigeten élnénk, boldog, kiegyensúlyozott életet, viszonylagos jómódban, kérnénk mindezekből?? Én megértem, hogy nem. Sőt tisztelem az aprócska sziget lakóit, akik nemet mondanak a túlzott szereplésre, a nagyravágyásra, a túristaparadicsom-szerepkörre.
És akkor vajon miért vállalták el, hogy vendégül látják a forgatóstábot!? Persze, érdekes kérdés. De várjunk csak! Kiderül a filmből, hogy hol játszódik?? Elhangzik egyetlen egyszer is a sziget valódi neve?? Naugye… Kedvesek, vendéglátók, végtelenül jószívűek, de a nagy turista boom elől diszkréten a háttérbe vonulnak.
Még sosem jártam, vagy gondoltam úgy Európára, mint erre a szigetre. Köszönöm a lehetőséget, hogy megismerhettem Skopelost, M-t, G-t D-t és a többieket. Valami egészen újat láttam tőlük, a világ egy másik arcát. Az ilyen élményekért érdemes élni és útra kelni!!
“B” terv
2008 november 2. | Szerző: una
Amikor az életemről, annak további alakulásáról gondolkodom, mindig van egy “A” és egy “B” terv. Az “A” szerint élem a megszokott életet: tanulok, dolgozok, megszerzem a civilizált, fogyasztás-orientált világ által előírt anyagi javakat, férjhez megyek, szülök gyerekeket, reggelenként civakodunk az iskolába induláson, a villanyszámlán, az anyósokon vagy a gazdasági helyzeten. És boldog leszek. Vagy mégsem…
És van a “B” terv, melynek központi gondolata egy kis sziget, homokos parttal, türkizszín tengerrel, apró házikóval, ahol valódi boldogságban élünk a szerelemmel, a szerelmemmel, miközben hálót szövünk, halászunk, gyöngyöt hozunk fel a tenger mélyéről. Most már a helyszín is megvan hozzá, tádáááám:
11
2009 január 13. | Szerző: una
Már csak 11 nap van hátra indulásig! Ezúttal kevesebb az intéznivaló, vízumért sem kell rohangálni, mindent el lehet intézni helyben. Ma lefoglaltam a (dzsungel)szállást, a repülőjegyemet pedig már tegnap megmódosíttattam. A következő bejegyzést már Indonéziából írom!! :))
Oldal ajánlása emailben
X