Január 3. – Viszlát köztársaság, hello Zimbabwe!

2010 február 8. | Szerző: una

Hajnali háromkor ébresztő!

Manda igyekszik felkészíteni lelkeinket a legrosszabbra: a legutóbbi
határátlépésekor 5-6 órát álltak sorban egyetlen pecsétért! Ami azért
is furcsa, mert ugyan miért hiányoznánk annyira a köztársaságnak, hogy
nem hagy minket kilépni!? Még ha belépésnél lenne a macera meg a cécó,
az OK, na de kifele!? Nem akarnak minket elengedni!?

Szóval sietnünk kell, mert ki tudja meddig húzzák a dolgot, meddig rostokolunk a dél-afrikai hídfőnél.

Mérsékelten hosszú sor végére állunk be mindahányan. Előttünk többen a földön ülnek, alszanak. A sor nem akar fogyni… igaz, egyetlen ablak üzemel, egyetlen határőrhöz kell kétszer is felsorakozni, mert egyszerre ugyebár nem lehet mindent. Meg aztán hová is sietnénk!? Másik világ ez, kérem szépen. Szép fehér világunkban türelmetlenkedhetünk, pattoghatunk, beszólhatunk, itt viszont csöndben állunk, ballagunk, dehogy morgunk…

Aztán egyszer ennek is vége. És annyira pisilni sem kell, mint amennyire mocskos a mosdó, úgyhogy alig egy óra múltán már mehetünk is utunkra, a híd zimbabwei oldalára, belépési engedélyért kuncsorogni….

Odaát méginkább szocreál a helyzet. Ilyet Európában vagy 50 évvel ezelőttre tudok elképzelni. Vagy a nagyon Balkánra. A Hatóság kézzel, indigóval papirost állít ki, beszedi az amerikai dollárt, a második ablak láttamozza a kérvényt, a harmadiknál pedig megkaphatjuk a vízumot: vízjeles formanyomtatvány, a szokásos matrica, melyet nyomtató híján kézzel ír meg a Közeg. Közben mosolyog, szép aranyfogas szájával…

Itt is mire mindenki megvan, eltelik másfél órácska…a nap már magasan a fejünk felett éget. De sikerült, nem volt semmi delay, tűrhető várakozási idővel vettük az akadályt, na akkor nyomás!

Upszi. Mégsem. Ha mindent rendben találtunk, akkor legyen mondjuk a kamion a bűnüs! Várjatok csak, vissza, vissza! És kezdődik az ámokfutás….várunk a Hatóságra, pontosan magunk sem tudjuk mire…

…és várunk….

…várunk….

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Január 2., Polokwane – Messina (asszem) – avagy ez a nap már az ördögé…

2010 február 8. | Szerző: una

Reggel 6 órakor már magunktól ébredünk!! Kivételesen kelhettünk volna később is, de már 5kor olyan fényes és forró a hajnal, hogy nem bírjuk tovább; szabályosan kiűz az ágyból. Reggeli, majd indulás vissza Polokwane belvárosába, feltölteni a készleteinket….

3 végeláthatatlan órát töltöttünk semmittevéssel, vásárolgatással a plázában!! Kínunkban jól bevásároltunk Zimbabwe-ra, hátha ott majd nem lesz rágcsálnivaló…

Azt hittem Rama margarin csak otthon van…

Vajon ehhez a babahordozóhoz mit szólna a Hatóság? Divatos, fiatal anyuka, de a megoldás a régi: gyereket a popsira, majd egy szál mezei törölközővel körbe…

Vegyigyümi – a lila dobozos üdítő a lényeg, amely vagy almából van, vagy szőlőből, esetleg körtéből, guavéból vagy egyéb gyümölcsből készült. Szigorúan vagy-vagy alapon, amit szeretnél. Ha ilyen van otthon, minden van! :))

Éljenek a híres dél-afrikai borok, tetra-packban! :))

Véééégre-valahára indulunk, még mindig a határ felé vánszorgunk…olyan ez, mint valami végtelen monoton menetelés… ülünk a kamionon és bámuljuk a tájat: errefelé most minden zöld, a tegnapi kopár vörös föld csak itt-ott villan ki…

Megérkezünk! De ez még mindig nem a határ, a változatosság kedvéért kicsit tábort ütünk, mert délután háromkor már badarság (!!#$%&*@<??!!) volna egyenesen a határhoz menni….Miért??? kérdem én nagy naivan, de győz a férfiakarat, a hívogató medence és a bár…

A Forever living (jajjjdejó, itt is!! Most különösen utálom őket!!) dél-afrikai üdülőjében cihelődünk le, hogy aztán holnap hajnalban, de most igazán hajnalban továbbindulhassunk a határhoz. Na persze…már napok óta megyünk a határhoz, már mindjárt ott vagyunk, már mindjárt…persze…Fáradt vagyok és – kind of- dühös: feleslegesnek érzem az egész napot…

A hely legalább nem rossz, bár közel sincs olyan idilli és barátságos, mint Bomáék Polokwanéban…. Este meglepetés-vacsi: Gift elkészíti az első híres-hírhedt afrikai bbq-t!! Zsenge csöves kukoricával, vajasan, paradicsomos zöldségraguval és izével. Ez utóbbiról pontosan nem tudjuk megállapítani, hogy micsoda – elviekben valami nemzeti eledel, állagra olyan, mintha tapétaragasztóból és vízből keverték volna, ízre is hasonlónak tippelném. Félúton van a nagyon sótlan, elrontott burgonyapüré és valami más között, de állítják, hogy kukoricás….még csak nem is sárga…önmagában nagyon száraz, a zöldséges szósszal már elmegy, de az is jobb nélküle…

Vacsi után mosogatás (kezd már viccessé válni a tányér lengetés :)) és takarodó. De alig fekszünk le, már kelhetünk is, hiszen indulunk a határhoz…

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Polokwane, Boma in the Bush

2010 február 8. | Szerző: una

Kora délután értünk Polokwaneba, a határ közeli (vajon mennyire közeli az a közeli??) kisvárosba, ahol a mesébe illő Boma in the bush táborban álltunk meg éjszakázni. Korábban sosem voltam ilyen “vándorcigány” túrán, ahol nem szállodában (vagy hajón) lett volna a szállásunk (papíron a híres kuchingi River View is szálloda volt, 3 csillaggal :)), így a kezdeti nehézségeket tényleg nehézségnek éltem meg. Ám a BitB egy valóságos földi paradicsom a dél-afrikai ég alatt!!

Egy fehér, talán holland pár a tulaj – Abel és Elsa -, még a saját nappalijukat is megnyitották előttünk! Olyan jól esett valódi fotelba süppedni, TV-t bambulni (meglepő módon épp egy Krügerbéli vadászat ment a Discoveryn :)) és koktélt szürcsölni!!

Deja vu – erről az amatőr videóról szólt a műsor aznap este  – Battle @ Kruger: az oroszlánok megtámadják a kafferbébit, nagy dulakodás kezdődik a vízben, aztán egyszer csak beszáll egy hatalmas krokodil is a játékba, majd összehangolt bosszúhadjáratba kezdenek a feldühödött bivalyok. Hosszú, de érdemes végignézni!!

Annyira szép volt minden, hogy reggel aztán igazán nehezünkre esett a továbbindulás…