Végállomás, Victoria vízesés

2010 február 24. | Szerző: una |

Bulawayotól a vízesés már tényleg nincs messze, hamar elröppent az idő, s egyszerre csak ott teremtünk. Megint kicsi fejetlenkedés következett – mindenki azonnal jelentkezni akart a tevékenységekre, helikopterezéstől bungee jumpingig mindenre. Szerintem viszont nincs a világon olyan hely, vagy olyan dolog, amit a szomszéd árusnál ne lehetne olcsóbban megszerezni…és amúgy is utálom a tülekedést. A naaagy izgalom után végső tábort ütöttünk a parkban és mindenki mehetett dolgára.

Mivel nekünk 2+2 napunk volt a városkában, az elsőt vidáman szenteltük rögtönzött városnézésre. Greg és Steve is elkísért minket az útra – a park kapuján kilépve hamar rá is jöttünk mennyire értékes társak ők 🙂 Ugyanis azonnal megrohantak minket az árusok. Volt nálunk mindenféle földi jó, maszkok (sajnos csak egészen csúnyácskák, nem is vettem belőlük…:), faragványok, forgalomból kivont sokszáztrilliós bankjegyek és amúgy meg mit szeretnél, drága barátom!? Bár korántsem voltak olyan szemtelenek és pofátlanok, mint az ázsiai bóvliárusok, kitartásban még őket is felülmúlták!! Árnyékként követtek a fekete arcok mindenfelé, hátha mégis veszünk valamit. Vagy ami még jobb, hátha cserélünk velük valamit. Például BK félig szétmállott talpú szandálját akarták bármi áron megszerezni! Eleinte nem értettük a dolgot, mert a szikár srácok egészen csinoska ruhákban voltak, s csak később mesélte Manda, hogy vélhetően azokat is a turistáktól kapták, velük cserélték. Ekkor született meg mindannyiunkban a gondolat, hogy pár felesleges, megunt darabnak ott és akkor, indulás előtt búcsút mondunk, hátha (biztosan) örömet okoz majd az új gazdájának…

Na de vissza a csecsebecse-sorra! Ausztrál barátaink rendesen állták a sarat, így élve (talán kicsit vissza is élve ;)) a lehetőséggel, végignéztük az összes árus valamennyi portékáját a kézművespiacon és az üzletsoron. Gyönyörű fafaragványokat lehetett látni az érményi teknősbékától a másfél méteres zsiráfig! K már rég leszoktatott az eszetlen vásárlásról, így velem mindössze 6 faragott nyelű kanál jött, BK viszont rendületlenül megállt minden és szó szerint MINDEN árusnál, aprólékosan felmérte az árukészletet, szerintem még összehasonlító feljegyzései vannak színről, méretről, árról, értékről, arányról :)) Aztán végül ő is ugyanazt a faragott kanálkészletet választotta, amit én is, 40 perccel korábban… :))

Na jó, nekem viszont a hűtőmágnes a mániám, mindenhol kell, muszáj szereznem – magam és N barátném örömére. Lelkiismeretesen róttam is a boltokat, hátha…aztán végül mégis siker koronázta az erőfeszítéseimet és megszereztem minden idők leggagyibb, de legötletesebb hűtőmágneseit: szegény ember vízzel főz alapon a helyi erők söröskupakból készítették el a tapadós emléket!

Mondanom sem kell, hogy itt is, ott is érdeklődtünk activity árak iránt, és nem egészen a felére sikerült lealkudni a legdrágább mulatságnak számító Chobe szafarit!! A nagy shopping körút után közös vacsora következett hatalmas nevetésekkel.

A hadisérülések listája is tovább gyarapodott (Greg és Els ujja kéken virított egy-egy sikeres ajtónyitási kísérlet után, K térde kiment az oroszlános séta alatt): Greg a vaksötét éjszakában beleesett egy tankcsapdába, zuhanás közben elveszítette a nadrággombját, majd a nagy riadalom-lendület hatására ki is szaladt a gödörből, s csak kisebb karcolásokat szerzett. Elmesélve minden esetre annyira vicces volt, hogy fetrengtünk a nevetéstől 🙂