Matobo Nemzeti Park, Bulawayo

3 izgalmas-mozgalmas nap után továbbálltunk, hiszen lassan vérbeli nomádokká lettünk 🙂
Bulawayo Zimbabwe második legnagyobb városa, áthatja a történelem, meg a valaha volt gazdagság emléke: csudaszép viktoriánus (vagy koloniális, K segíííts, ebben te vagy jó!) stílusú házak sorakoznak a széles utcákon, van itt tőzsde, múzeum, galéria.

A város szélén, Christine-nél táboroztunk le, s máris indultunk a “közeli” Matobo Nemzeti Parkba, mely az UNESCO világörökség része, s a kihalófélben lévő fehér és fekete orrszarvúk utolsó menedéke. A park területén emelkedő Matobo hegység a föld legősibb helyeinek egyike: tudósok szerint ezen a vidéken egyenesedett fel az előember, s lépett előre az evolúció rögös útján. Egész Afrikában itt található a legtöbb barlangrajz, vadászó emberekről, állatokról, a sokezer éves múlt mindennapjairól. A kopasz fejek birodalmának is nevezett sziklaegyüttes ad otthont Cecil Rhodes, az egykori elnök földi maradványainak is.

Na de vissza az orrszarvúakhoz! Az olasz származású, ízig-vérig szenvedélyes vadász, Andy vezetett minket a fél napos program során. Ha azt hittük, az elmúlt napokban tanultunk valamit az állatokról, most rádöbbenhettünk, mekkorát tévedtünk! Alig pár perces autókázás után Andy puskát ragadott és kirendelt minket az autóból – onnan ugyanis nem lehet nyomot olvasni, állatot becserkészni, vadat lesni! Lépésről lépésre haladtunk, megálltunk minden apróságnál, jelnél, ami arra kószáló állatról tanúskodhatott. Átlagos földi halandóként simán elmasíroztunk volna mellettük, de Andy szeme vetekedett a híres afrikai vadászregények nyomolvasó busmanjainak éles látásával! Minden patanyomnál megállt, megnézte a mélységét, a perem szélét és beszámolt. Olyan információkat olvasott ki egyetlen elmosódott homokkupacból, hogy az ember álla leesett!!