Séta az oroszlánokkal 1.

2010 február 13. | Szerző: una |

A bemutatkozó foglalkozás után alig vártuk, hogy sétára indulhassunk ezekkel a gyönyörű cicákkal! Persze fogalmunk sem volt róla, hogy mennyire mehetünk majd a közelükbe, vagy hogy fognak majd viselkedni…ööö hogy fogunk mi viselkedni 🙂

A sétát megelőzően safety információkat hallhattunk: a kölyök oroszlán akármilyen édes is, mégiscsak veszélyes vadállat. Bármiféle bajt megelőzendő mindig az oroszlán mögött haladjunk, a mi árnyékunk vetődjön rájuk. Hátulról, a farkuk felől közelítve leguggolhatunk hozzájuk, szemből sosem és mindig legyünk biztosak abban, hogy nincs másik oroszlán a hátunk mögött. A játékos kisdedek ugyanis könnyen játéknak, játszótársnak tekinthetnek minket, márpedig ki szeretne egy 60 kilós izmos, félelmetes fogakkal és karmokkal felszerelt plüsscicával játszani oly módon, hogy az hátulról, nekifutásból ráugrik a hátára…!? Ajánlott továbbá elkerülni a füleket és a cicapofit, az ugyanis a mamának fenntartott terület, bárki más nem simogathat ott! Kaptunk továbbá egy-egy botot, játékszernek, aztán indulás!

A programon 3 ifjú oroszlán vett részt: két lány és egy fiú, mindannyian 12 hónaposak. Ebben a korban a cicusok három naponta kapnak enni, s mivel aznap pont etetés volt, annnnyira lusták voltak, hogy eleinte mozdulni is alig akartak!

Jól megpakolt oroszlánbendő 🙂 Jól látszanak a gyermekkori pöttyök

Ez az! Én becsukom a szememet, te meg vakargasd a pocakomat, jó!?

Azt említettem már, hogy az oroszlánokra izgatólag hat a piros szín? Mármint hogy szívesen eljátszadoznának mindennel, ami piros…feltéve ha nincsenek épp degeszre tömve jóféle antilophússal…

Még egy kicsit, légyszi!!