una's travel blog
1987-ben ültem először repülőn, s 6 éves fejjel...

Szilveszter nappala és éjjele

2010 január 24. | Szerző: una |

Kis pihenő, még pár elefánt és egy csapat vadmalac, aztán haza, mert az afrikai éjszaka pillanatok alatt borul a tájra, egyik pillanatról a másikra mindent beborít a feketeség, meg aztán szilveszter van…

A vadmalacról van egy aranyos helyi anekdota: hajdanán az állatok istene hatalmas agyarakat adott a vadmalacnak, az elefántnak meg csak apró szemfogakat. Az elefánt irigykedett is rendesen, majd egy nap cselhez folyamodott. Kölcsönbe kérte a malac mutatós agyarait, tudva tudván, hogy ha egyszer is megkaparintja azokat, sosem fogja visszaadni. A vadmalac mit sem sejtve besétált a kelepcébe, az elefánt meg sebesen elviharzott az új agyarakkal.
A vadmalac bánatát az istenség sem bírta sokáig, vígasztalón így szólt a malachoz: “Sose bánd, malacka, az elefánt megfizet a tettéért. A hatalmas agyar kapzsivá teszi az embereket, vadászni fogják az elefántot, hogy megszerezzék a csontját. Neked viszont mutatós kis szemfogad lett, amivel a mélyen lévő, ízletes gyökereket is kikaparhatod…”

A vadlesről hazatérve ünnepséget csaptunk az év utolsó napjának tiszteletére: Gift isteni levest főzött, csirkét, krumplit és tortát sütött és előkerült egy üveg krémlikőr is 🙂 Aztán énekelni kezdtünk, ki-ki a maga nyelvén: az ausztrálok egy soha véget nem érő sördalt, a norvégok tavaszi bányamunkákról szólót, mi meg a Kft-től, az afrikai nótát. Elküldtem pár sms-t, de az új év már a hálózsákban talált, kicsit kiütött az egész napos tűző napsütés.

Ha sikerül életet lehelni a nagygépbe, mutatok pár képet a szilveszteri buliról is 🙂